Az éjjel almafa voltam.

Miért ilyen szomorú mindenki amikor eljő a jeges tél? Talán nem raktároztatok el eleget a napfény édes ízéből nyáron? Nem emlékeztek azokra a pillanatokra amikor a simogató melegben szaladgáltatok? Ott van most is a fény. Találjátok meg! Ott van a szívetek mélyén minden boldog perc! Ne hagyjátok, hogy elnyomja a szomorúság. Tudom sok a fájdalom sok a probléma de ne csak legyetek hanem létezzetek is.
Néhanapján elfog minket a lét elviselhetetlensége, van amikor kicsinek és lényegtelennek érezzük magunkat. Vannak percek melyeket szinte lehetetlenség átélni. De ezeket meg kell élni. Az életünk nem tökéletes de pont ettől valódi. Kell, hogy legyenek álmok, érzelmek, szeretet, fény, édes élet de sajnos nem a paradicsomban lakunk. El kell fogadnunk az életünket problémáinkat mert csak így lehet egyenlő a mérleg és az egyenlőség fontos. Ha a mérleg felborul az élet csodája maga is felborulna. Ne legyél telhetetlen. Nem kell úgy félni! Vagyunk így egy páran! Nem vagy egyedül sem az örömöddel sem a fájdalmaddal. Oszd meg a szeretetet és akkor mindenkinek okozol egy szép pillanatot! Ügyelj a szeretet energiájára és a személyes történetedre az a tiéd! Egyedül a tiéd.
Aztán csak élj! Éld meg ezt az egész bonyolult, förtelmes, bizarr, ám szépséges dolgot amit életnek hívunk és sose felejtsd el, hogy mindig jön egy új nap!

Te vagy.

Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárba'
Egy jegyszedő vagy a dagályba'
Minden szavad felém szalad
Te vagy az ágy, a párna
A délelőttök a kádba’
Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárba'
Egy jegyszedő vagy a dagályba'
Szerelmesen zebrán szaladsz
Alkonyat lesz, ruhátlan
Megfürdünk a Dunában.

Ki Tudja Miért?

Egy arc, mely arcom felé fordul,
Egy szó a némaságon át,
Egy kéz, mely kezem felé indul,
S idetalál vele a boldogság.
Ki tudja, miért szeretem úgy az esti csendet,
Mikor a szél a fák közt lopva átoson?
Ki tudja, miért szeretek úgy egy kedves verset,
Hogy százszor is elolvasom?

Ki tudja, miért mosolyog rám az első csillag,
Ha itt az éj, s harcol az árnyék és a fény?
Ki tudja, miért más a világ, amikor itt vagy,
S ki tudja, miért szeretlek Téged én?

Ezernyi kérdés, ezernyi érzés,
Mindegyik szép, mindegyik álmokat ígér,
S a legszebb álom velem marad,
Életemen végigkísér.

Ki tudja, miért örülök úgy a napsugárnak,
Ha itt a nyár s köröttem minden csupa fény?
Ki tudja, miért? Talán azért, mert Téged látlak,
S talán, mert úgy szeretlek Téged én.

C'est la vie

Újabb forduló pont.Visszatért a szerelem ugyanakkor el is hagyott. Hogy történhetett ez meg? Hogy lehet, hogy ennyi idő alatt nem hogy elmúlna nem is halványul az érzés ami hozzá fűz. Ő lenne az? Valóban ő az aki a másik felem? Vagy talán csak a véletlen alakítja így! Igazából nem bánom.Hisz szerelemben lenni akkor is jó ha nem vagyunk együtt valakivel. Egyszerűen ilyenek vagyunk mi emberek szeretünk akkor is ha nincs viszonozva. Mi vagyunk a járó képes sebesültek. Mi vagyunk azok akik mindennap ugyanarra a személyre gondolnak akiknek lehet hiszen bárkire lehet gondolni. Na persze nem zaklatjuk és nem is teszünk célzásokat csak rendületlenül, megérthetetlenül, fényesen és könnyedén szeretünk. Egyszerűen mint ahogy kimondjuk a híres francia mondatot C'est La vie! A különleges ebben az, hogy ezt nem mutatjuk ki ha mégis azt is nagyon gyengéden. Szinte észre vehetetlenül.Inkább csak álmodunk róla hiszen minden ébren töltött perc nehézkes és vannak szörnyű percek. De aztán felcsillan a remény! Aztán alábbhagy.
Aztán felejtünk.
De valójában nem felejtünk és azt hisszük, hogy igen és áltatjuk magunkat majd egy napon talán.
De az a nap soha nem jön el, aztán egyszer csak történik valami és teljesen összezavarodunk nem tudjuk mit csináljunk? Vajon megint álmodunk és már a valóságot sem ismerjük fel? Újabb reménykedés, és az ajtó mindig nyitva lesz.
Mi mégis mindig csak álmodunk arról, hogy egyszer majd kinyílik mert nem tudjuk milyen a valóság hiszen álmokban élünk...

szívtörő.

sterbusz szív. Ismét együtt gondolkodunk együtt vagyunk együtt érzünk. az utóbbi pár hétben ismét sikerült dobognia,örülnie,össze-vissza vernie. de elmúlt, megint elmúlt. Csak van és létezik és bolyong és keresne de nem talál. Nem tudja merre menjen! én meg csak megyek utána. De már nem tudok menekülni. Nem byrom tovább. Elég volt. Egész életmben a szyvem a gondolataim a szeretetem volt a legfontosabb és most elvesztettem mert elvesztettem a reményét annak is, hogy valaha szeretni fogok valakit úgy mint ahogy eddig. Képtelenség ennyi elutasítást és szívtörést elviselni. Kész betelt a pohár. Hiába teszek meg mindent, adom a szívemet, lelkemet összes gondolatomat mindig csak az elutasítva pecsétet kapom! Nem tudom mi lehet a hiba. Csak annyit, hogy ezennel ünnepélyesen és végleg feladom a létező összes szerelmi érzelmet. Minden érzelmet. Innen nem érdekel. Mi értelme ennyi energiát pazarolni rá ha mindíg csak bántanak.
Inkább elszívom a cigit és megiszom a bort. Nem gondolok semmire! Csak létezem és vagyok. Aztán majd...nem. Elvesztem és ott is maradok.

neki.

Ismet tollat illetve billentyuzetet ragadok, mert aggodom. Nagyon. Tudjatok vannak ilyen szep sztorik eletunkben. Olyanok mint a filmeken. Nekem is van egy bar vicces lenne a vasznon latni. Ezt szeretnem most megosztani.
Egeszen kisgyerek voltam mikor megismertem ot. Uj iskolaba kerultem mivel elkoltoztunk anyukammal. En voltam az uj jatszopajtas. Hamar felkeltette figyelmemet egy kedves szeretetre melto fiu. Csillogo szemeivel nazett ram mindig a szemuveg mogul. O volt a legkisebb az osztalyban es bar 9 eves volt elkepszto gondolatvilaggal rendelkezett. Elsore megkedveltem. Nagyon megerto volt es kedves velem. Mindig haza kisert iskola utan es sokaig beszelgettunk. Gyerek voltam es szerettem. Olyan gyerekszerelemmel amilyennel csak lehet. De a sorsom elsodort tole.
Ismet elkoltoztunk csak epp videkre. Kacsolatot bar nem tartottam vele sokat jart a fejemben hisz nem volt hozza foghato.Egy elteltevel ujra beiratkoztam abba a regi iskolaba, a regi osztalyba, hozza. Mintha el sem telt volna az az egy ev. Nagyon kotodtem hozza meg mindig. Batran tettem a kezebe a kezem hisz tudtam hogy megert es vigyaz ram. Nyitott konyv voltam neki. Mindig mindent meghallgatott. De kuloncok voltunk. Az osztalytarsak kozul kilogtunk es ok megkeseritettek eletunk.De en kitartottam mellette. Tudtam ha felno ertekes ember lesz bar meg csak 12 eves voltam.
Ismet elkoltoztunk. Senki nem tudta kitolteni azt az urt amit hianya okozott. Am feledekeny az emberi elme. Kapcsolatun kteljesen megszakadt, azt hittem soha nem latom tobbe.
Am a fejlodes csodajanak koszonhetoen ismet ratalaltam. Beszelgetni kezdtunk. Olyan volt mint regen es en ezert nagyon halas voltam. De kozben valahogy felnottunk.
8 eve nem talalkoztunk mar mikor leszalltam egy este a vonatrol. Ott volt. Ugyanolyan mint regen. De mar felnott szemek neztek vissza ram. Ferfi lett belole. Belolem pedig no.Beszelgetni kezdtunk minthe e; sem telt volna kitudja hany ev. Merhetetlen fajdalom ult rajta egy lany miatt. Nem fogom elfelejteni soha amig elek hogy mennyi fajdalmat lattam, ereztem rajta es, hogy barmennyire szerettem volna nem tudok segiteni rajta.
Felnottkent is baratok lettunk. De ot meg mindig kiserti az elmult szerelem fajdalma es gyotrelme.Nem ertettem meg hogy o aki ennyi mindent megtesz masokert ennyire onzetlen es odaado miert cipel ennyi kint?! Nem erdemli meg.Nagyon szeretem ot ra mindig lehet szamitani bar most messze van tolem innen is erzekelem a szomorusagat irasain keresztul. Elmondhatatlanul faj nekem, hogy igy kell latnom. Szomorusagat olvasva elonti a szivem a gyengedseg. Vajon mit tehetnek erte? Vagyok aki vagyok. Ismerem. Szeretem. Pontosan olyan felnott lett mint akit gyerekkoromban megalmodtam. Szeretnem es kivanom, hogy lelket es szivet ujra boldogsag toltse be, hogy szerethessen, hogy szeressek, mert neki ez a legfontosabb. Miert ad o megis mikor nem kap vissza semmit? Ez az o varazslata. Szeretnem ha tolem kapna. Szavak es szeretet formajaban barmikor amikor ugy erzi szuksege van ra es ures. Mert o akit ennyire szeretek nem urulhet ki hisz akkor szeretetem nem teszi rendesen a dolgat.
Ra gondolok, hogy neki jo legyen, hogy tudja van aki szereti ezen a Foldon ugy ahogy van. Ot es a lelket minden szepsegevel.

Elet a tenger tuloldalan.

Este a huszonotodikrol.Tim Hortons.Toronto Star.Egy pad.Zene.Cigi.
Egy autobol figyel egy ferfi egy lanyt. A honalja alatt egy osszecsavart ujsag, kezeben kave, zenet hallgat. Mosolyog az egre. Latvany. En vagyok a lany aki az utcat jarja estenkent belefeledkezve a zenebe es a gondolataiba. 20 eves megis egy 40 eves tapasztalataval szemleli a vilagot es magaban alkot velemenyt rola. Ez egy mas vilag. Barmennyire is azt hisszuk mi Europaiak, hogy Amerika nem szep, valojaban az. MEgvan a maga baja es szepsege. Bonyolult, hetkoznapi eletek folynak, hasonlo sorsokkal, hasonlo szepsegekkel, remenyekkel, csalodasokkal. Folyik az elet medre. Bar Europa a kultura bolcsoje sehol nem talakoztam olyan kedves es meleg szivu emberekkel mint itt. Ugy gondolok erre a helyre mint az eletre a tenger tul oldalan. Bar nem a hazam megis otthonosan erzem magam. KEdvelem a kulombsegeket a monumentalitasokat az itteni kozelseget. Bar maganyosan toltom itt a napokat egy honap kellett hozza hogy ujra irni kezdjek.
Felhalmozodott fajdalmat kell kiirnom, kiadnom magambol. Engem. Sajat magamat, tapasztalataimat, erzeseimet osztom meg itt. Oszinten, nyilt szivvel.
Junius 3an szalltam fel Budapestrol az ide tarto gepre. Bar az ut hosszu volt es fajdalmasan faraszto, megis boldogsaggal toltott el hogy vissza terhetek ide. Az anyamhoz jottem ide. Hatalmas csalodas volt latni, hogy bar midnent megkapott itt megis hazater. Elviselhetetlenul viselkedett a csaladdal, velem es mindenkivel a kornyezeteben. Hatat forditott hon szeretett csaladunknak es visszater a pokolba. Teljesen biztos vagyok benne hogy csalodni fog mikor hazater. Sajnalom.Nem lehet mit tenni. A Nagymammal valo kapcsolatom csodalatosan elmelyult. Melyen tisztelem lenyet es mindenkori magabiztossagat. Kellemes tarsasagat nem nehez megszokni annal nehezebb lesz viszont elvalni tole.
De egy nap itt is eljonnek a felhok, eltakarjak a napot es kodbe vonjak a mindig csak magasabbra nyulo hazakat. Mikozben a felhokarcolokat bamulom otthon kalandozik a lelkem a budapesti utcakon. A fenyein. szepsegen, rusztikussagan,nyuzsgesen melybe oly hevvel vetettem bele magam tavaly szeptemberben. De a kod csak egyre nagyobb lesz szemeim elott es az oly nagyon szeretett varosbol is csak egy utca fenylik ki. Egy csillogo szempar. Az utcank. Az otthonom. Az Apam. Aki sulyos beteg. Aggodasom merhetetlen. hogy ily messze vagyok tole. A napfeny ize is megvaltozott bejelentese ota, hogy beteg. Mindennap ra gondolok. Kenytelen vagyok itt tolteni meg ket hetet de lelekben mar olelem. Szeretem az apamat, o jelenti a legtobbet a vilagon. Az o szeretete tamogatasa nelkul nem az lennek aki vagyok. Bar fajdalmam nem kifejezheto szavakban biztos vagyok benne, hogy talpra fog allni es kuzd az eleteert.
Hianyoznak a szokasos szerda estek, az ejszakaba sot reggelbe nyulo beszelgetesek a baratokkal, a napfenyben sorozes, a budapesti ejszakaink. Hianyzik a szokokut, az utunk, a jol ismert helyek, emberek, az eldeformalodott eletunk es gondolataink amik ennyi idosen is arra kesztetnek hogy olyan dolgokol beszeljunk, vagy eppen tegyuk meg ami igazabol nem korunkhoz valo. Bar szeretek neha gyerekesen gondolkodni, bolondozni, fesztelenul es megfontoltsag nelkul elutni az idomet es sajnalni hogy oly koran fel kellett nonom, megsem banom hogy 20 eves fejjel megertem a vilagot es az embereket. Mindig megfigyelem a kornyezetet es bar neha elborzaszt amit latok hiszek a vilag josagaban. a szerelemben hisz magam is tapasztaltam es a jolelkusegben. Hiszem hogy vannak meg kedves emberek hiszem hogy van meg jovonk egyutt es kulon, hiszem hogy lesz meg atnevetett ejszakank, setaink a MArgit szigeten, dombrol legurulasunk, szenvedelyunk, szerelmunk, problemaink,fajdalmaink, csalodasaink.
Hiszek az emberi josagban bar ritkan tapasztaltam. Tudjatok kell hogy legyen az emberben orokpozitivsag, kulomben elhervad. A pozitivitas nelkul mindenki csak ures lesz, majd elvetemult. Hozza, ra ne mjellemzo dolgokat tesz meg vegul kieg es elhal. A lelkunk bar sokszor torik mindig osszeforr, akar a csont. Mindig gondoljunk erre, hogy bar a szivfajdalomba uggy erezzuk belehalhatunk a lelkunk es a mindig mindenre kepesse tevo elemi osztonunk a tulelesre osztonoz bennunket. Utalom ha valaki fajdalmat okoz megis mindig talpra allok mert hajt az oszton es a hit, hogy lesz ez meg igy se.
Bar nagy fajdalom van most lelkemben, szivem meg mindig darabokban oly regota mar megis elek es orulok, nevetek, gondolok, emlekezek, jovobe tekintek, tervezgetek, csodalkozom, erzekelek. Hisz erre valo emberi elmeenk es szervezetunk. Kell, hogy boldogok legyunk mindenfele szituacioban. Hisz minden jo valamire.

Ezt az irast nagynenemnek egyben keresztanyamnak es potmamnak ajanlom aki mindig mellettem van akkor is ha nem szamitok ra.:) Akit bar szinten meghurcolt az elet megis igaz szerelemre talalt es boldog, bekes eletre.
Remelem elmulasaban is bekes lesz es orok optimista akar csak most.
Neki akivel a kapualjban is lehet sorozni:)

(Olvasoktol elnezest de nincs ekezet a gepemen! Remelem igy is ertheto:)

twitter.

http://twitter.com/theminiwinnie

regsisztráljatok twitteren. jó és egyszerű. nemzetközi kapcsolatok. a twitter elérhető iPhone és külömböző telefonok alkalmazásairól is.*
remélem találkozunk ott is.*
have a nice day! *

tapasztalat.

Múltkor beszélgettünk az időről, hogy mennyire beskatulyáz mindent.Azt mondta,hogy szerinte nem években kellene számolnunk az emberi élet éveit hanem tapasztalat alapján. Tapasztalat alapján egy negyvenkét éves bőrében élhetnék, álmok nélkül életem derekán, míg a valóságban hamvas 20 éves vagyok tele reményekkel és még várok valamit az életemtől. De ki dönthetné el ezt, hogy ki tapasztaltabb? Miért tapasztaltabb valaki csak azért mert sanyarú sorsba született és esetleg gyerekként már dolgozott? Vagy lány akit 13 évesen megerőszakolnak, van olyan tapasztalt mint egy harminc éves nő akinek birtokában van a női báj tudása és több férfival lefeküdt már? Vagy tapasztaltabb egy sokat élt kisfiú aki látta hogyan ölik meg anyját, apját és egyedül áll talpon a világban? Nyilván tapasztalat kérdésében csak a 80 évesek tudnak vitatkozni ők már éltek eleget hozzá.Akkor mit jelentenek az évek? Miért van jelentőségük? Egy 26 éves lány mivel jobb 36 éves nőnél aki igaz 10 évvel többet élt és már esze is van elég, a férje mégis minden héten megcsalja egy 26 éves pálcika lábú szépség király nővel akinek fele annyi esze, de 10 évvel fiatalabb bőre van. A tapasztalat ilyenkor nem számít? Az nem számít, hogy bár a nő 36 éves tapasztaltabb mégis a tapasztalatlanabbra vágyik a férje?
Akkor ha tapasztalatról beszélünk, legyen mindenki egyenlő. Akkor ugyanannyi eséllyel indulna nő és nő, férfi és férfi ha tapasztalatban mérnénk éveink számát? Akkor a 30asok fellélegezhetnek, hogy végre eljött a mi időnk?
Egy a baj. Csak a számítás változna, az emberek nem. A férfinak úgyis az a lány kell aki szebb és hamvasabb hiába a kevés tapasztalat.
Egyébként az idő kérdése fontos a tapasztalatban vagy az átélt élmények tömörsége? Jelentősége? Egy ember aki 2 évet ült börtönben ugyanúgy tapasztalata milyen az mint aki 20 évet ült. Esetleg az élmény kevesebb. Jó ez, hogy években számolunk. Tudjuk követni egymást. Bár az évek száma sem feltétlenül meghatározó a mai világban. Mindenki ismeri a régi mondást: Annyi vagy amennyinek érzed magad!
Akkor fogsz megöregedni mikor már nem szeretsz!

hol vagy?

Hol vagy? Merre jársz? Miért töltök minden estét nélküled? Miért sírom álomba magam minden este mikor nem érezlek magam mellett? Gyere kérlek. Megfulladok nélküled. Elvesztem a mindenségben. Kellesz mint egy falat kenyér. Kínoz az éhség, a hiányod. Meddig kell még nélkülöznöm szemeid megnyugtató csillogását. Karjaid védelmét. Szavaid könnyűségét. Tenyered hűvösségét a forró éjszakákban, mikor karjaidba bomlok a gyönyörtől. Mindennap, minden magányos éjszaka erre gondolok, hogy így talán könnyebben alszom el nélküled. De elviselhetetlenebb lesz ez az egész. Miért mentél el? Hova tűntél? Kitaszítjuk életünkből egymást és ezután már nem létezünk? Nem tudom elviselni a magányt, és még magamnak is nehéz bevallani, hogy még ennyi idő után is forrón, örök hűséggel szeretlek.

Felemészt a magány. Lassan vége mindennek. De tudnod kell, hogy fájdalmam minden perce öröm volt mert szerethettelek a saját önző és morbid módomon is.

Örökké az enyém, örökké a Tied, örökké a Mienk.*

Tétova óda

TÉTOVA ÓDA

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet ujra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ,
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.

1943. május 26.

Angyal.*

Angyal kérlek gyere..
*Könnyítsd meg szenvedéseimet. Én ezen a világon nem élhetek. Hiszen nem lehet az ki lehetnék. Csak egy lány vagyok a semmiben a ködben nem látom a fényt hiába próbálkozom. Ha rám nézek látom a félelmet az arcomon. Fogj meg! Ragadj el! Vidd el a lelkemet! De a testemet hagyd meg a szenvedőknek. A testemet mely rabszolgája ennek az átkozott létnek. Nem érdemli az igaz lelkek világát!
*Angyal kérlek gyere! Szakíts el mindentől a múltamtól, a jövőmtől. Szakíts el a nyomorult léttől. Az árnyékoktól, az éjszaka félelmeitől, az éjszakám könnyeitől! Szakíts el önmagamtól hiszen önmagam tiprom.
*Angyal kérlek gyere! Könnyíts a terheimen! Hát nem látod,hogy érted folyik könnyem szüntelen? Kezeidért, szárnyaidért a szebb világodért! Repíts el a fénybe a jobb létbe!
*Angyal segíts! Innen már nincs visszaút.
*Angyal segítsd azokat kiknek ezzel fájdalmat okozok! De ők is okoznak. Ők nem látnak. Nem látnak fájdalmaim mélységibe. Ők nem tudják, nem érzik, nem látják! Nem tudják milyen közel a vég. Nem tudják nem ismerik fel létük értelmetlenségét!
*Angyal segítsd kiket szeretek! Azokat akik megláttak engem, nem csak lelkem e világi lenyomatát, hanem engem! Őt. Mindent ami itt lakozik bennem. Azt az igazi lányt! Aki boldog volt s derűs míg élt. De elmúlásában sem fájdalmát látta meg hanem azokat kiket szeretett!
*Angyal védd őket kik itt lakoznak bennem. Védd őket a fájdalomtól, kíntól, önmaguktól! Védd őket attól, hogy után jöjjenek, hogy engem kövessenek! Nekik még dolguk van ám az enyém bevégeztetett!
*Megéltem életem! Láttam világot, országot. Csodálkoztam, boldog voltam kifejeztem magam!
*S éltem igaz szerelmet is. Igaz ha csak egy percig is, ám minden csöppjét élveztem! Megéltem családot, bánatot, születést, elmúlást, halált!
*Angyal engedj, nagyapám után! S engedd, hogy kik egykoron szerettek, becsülettel s őszintén emlékezzenek!

A marlboro manek korán halnak

A legenda szerint a Marlboro-cigaretták hirdetésein látható férfi tüdőrákban halt meg. De vajon melyik a többtucat reklámférfi közül?

Philip Morris (PM) dohányipari cég 1954-ben vezette be a Marlboro Man alakját termékei népszerűsítésére, céljuk az akkoriban nőiesnek számító filteres cigaretták imidzsének megváltoztatása volt. A Marlboro Man a 60-as évektől egy cowboy, akinek figuráját az idők folyamán többen is eljátszották. A reklámalak évtizedeken át sikeresen hitette el a világgal, hogy a férfiasság kelléke a dohányzás – méghozzá a Marlboro élvezete.

A cowboyt megtestesítő férfiak közül kettő valóban tüdőrákban halt meg. Wayne McLaren rodeós, aki 1976 és 1978 volt a cigaretta arca (teste), 51 éves korában, 1992-ben hunyt el; halála előtt két évig egy dohányzásellenes kampányban is részt vett. A nála jóval ismertebb, a hatvanas évek elején alkalmazott David McLean 73 évesen, 1995-ben halt meg. Felesége, arra hivatkozva, hogy férje egy reklámfotózás során öt doboz cigarettát volt kénytelen elszívni, pert indított a Philip Morris ellen.

A két férfi halála a mai napig adu a dohányzásellenes mozgalmak kezében, még akkor is, ha PM-es munkájuk előtt már mindketten szenvedélyes dohányosok voltak – McLean például 12 éves kora óta. A t
üdőrák tehát nem legenda, de nem az egyetlen Marlboro Manhez kapcsolódik, hanem a figurát megtestesítő reklámemberek közül kettőhöz.

szerelmesen zebránszaladsz.

Te vagy a kulcs a kilincs alatt.
Szerelmesen zebrán szaladtunk ma boltba menve. Napsütés.Rayban. DE szép volt...

Whitest boy alive-Don't give up.

http://www.youtube.com/watch?v=8F_-JIa8FUs

Ott ült velem. Sütött a nap, egészen gesztenye barna haján játszott a fény. Nevettünk. Ránéztem, visszanézett és elképesztően mélyre süllyedtem a barna szemekben. Innen nincs már kiút. Gyermeki őszinteséggel fejezett ki mindent a testünk, ahogy egymás felé fordultunk. Nevettünk. Néztük egymást végtelennek tűnő pillanatokig. Nevettünk. Órákon át ültünk ott.Az idő már nem létezett. A világ sem. Ketten voltunk benne és tökéletesnek éreztük.Az nem lehet, hogy ez az érzelem halmaz ami akkor ott forrt bennem eltűnjön. Nem fog! Nem akarom! Húzom magamhoz,ölelgetem,dédelgetem és vigyázok rá. Tudom, rájöttem az életemre.az értelemre. Isteni megvilágosodásomban láttam magam amint vele élek.Azért született az életünk, hogy összefonódjon. Éltesse a világot! A létezés egyszerű szépségét. Ami mindenhol árad. Akár egy jó sör vagy egy kellemes cigaretta mellet. vagy mikor kirobban belőlünk amikor egymás kezét fogva teljes erőből szaladunk le a dombon a világ karjaiba. Ó gonosz világ, nem árthatsz nekünk.Karjaidban tökéletes békére lel ki saját békéjét felfedezte önmagában. Ki megérti saját puszta létezésének örömét és értékét. Próbálom mindennap érezni. nem elfelejteni, hogy az élet legszebb ajándéka maga az élet, függetlenül attól, hogy azt magányosan egy fa alatt vagy a párunkkal esetleg családunkkal,barátainkkal töltjük. Fedezzétek fel magatokban az összes pozitív érzést ami életünk mozgató rugója. Hívhatjuk szerelemnek, örömnek, bolondságnak. De semmilyen szó nem tudja vissza adni az élet szépségének jelentését. Azt, hogy mit jelent számunkra csupán az a tény,hogy hahó itt vagyunk, élünk. ver a szívünk, érzékelünk,érzünk. Emberi kiváltásunk ez. Használjátok hát ki a bennetek rejlő csodát. Ne féljetek az élettől vagy a világtól.
Üljünk ki együtt az élet nagy padjára és nevetve nézzük egymást..

Csak Lillát hagytad volna csak magát..

nekem, s most panaszra nem hajolna gyászos énekem. Érezte már valaki azt, hogy két hónapon keresztül önmaga mögött jár két lépéssel? Mindig le vagyok maradva. Mit csinál most Lilla? Miért csinálja? Mit érez? Összezavarodott Lilla. Teljesen mámoros, szerelemben úszó és összezavarodott. Szereti a napsütést.Valamiért lóg a suliból és rengeteg citromos gössert iszik. Lucky Strikeot szív. Sarut hord.Melegben, hidegben. Ó a lét elviselhetetlen könnyűségei! Milyen szép is élni.Aha már akinek. Érzem, hogy lassan maga alá temet a szürke hétköznapok ködfátyla és félek, hogy mi lesz ha nem tudok előle elmenekülni. Menekülni? Szembenézni? A hétköznapokkal. Csak a munka meg az iskola, túlhajszolt huszonéves élet. Drága fiatalságunk elvesztegetése felesleges dolgokra. De mégis megtesszük. Belénk van kódolva. Iskola, munka. Mi lenne ha egy nap úgy tenne minden ember ahogy éppen kedve tartja. Káosz lenne? Nyilván. De mindenki boldog lehetne egy napra. Feküdhetne a párjával az ágyban ahelyett, hogy azon aggódna mit csinál épp a titkár nőjével. Csak enni és wécére kelnének fel. Édes emberi szükséglet gyanánt palacsintát és rántottát esznek. Szeretik egymást. De csak ma. Mert csak ma tehetik meg azt amit akarnak. Talán a nő bevállalósabb lesz az ágyban. Talán a férfi kivételesen nemcsak magára gondol. Talán a függöny is el van húzva. Süt a nap a belvárosban. Megvilágítja őket ahogy a fehér ágyon fekszenek. Meztelenek. a férfi a nőt fotózza. Utána esznek wécéznek.Később olvasnak. Híreket néznek. Lassan rájönnek miért is vannak oly távol egymástól. Elválasztja őket a kötelesség tudat és a szükség a pénzre. a munka. Pedig érezhetnének így mindennap. Amikor csak kedvük tartja szerethetnék egymást. Talán ezután máshogy gondolnak egymásra. De másnap mikor mindenkit szólít a kötelesség, újfent elfelejtik a közös világot. Az élet értelmét. A szeretetet. A gondoskodást. A napot amikor végre élhettek. Együtt.
Nem számít semmi más az életben ha tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül, ha tudjuk rá számíthatunk.

És végül is eltűnik a szürke félhomályban.
Csak a város marad, és te. A fények, az utca, az emberek. Együtt örökre.