Ismet tollat illetve billentyuzetet ragadok, mert aggodom. Nagyon. Tudjatok vannak ilyen szep sztorik eletunkben. Olyanok mint a filmeken. Nekem is van egy bar vicces lenne a vasznon latni. Ezt szeretnem most megosztani.
Egeszen kisgyerek voltam mikor megismertem ot. Uj iskolaba kerultem mivel elkoltoztunk anyukammal. En voltam az uj jatszopajtas. Hamar felkeltette figyelmemet egy kedves szeretetre melto fiu. Csillogo szemeivel nazett ram mindig a szemuveg mogul. O volt a legkisebb az osztalyban es bar 9 eves volt elkepszto gondolatvilaggal rendelkezett. Elsore megkedveltem. Nagyon megerto volt es kedves velem. Mindig haza kisert iskola utan es sokaig beszelgettunk. Gyerek voltam es szerettem. Olyan gyerekszerelemmel amilyennel csak lehet. De a sorsom elsodort tole.
Ismet elkoltoztunk csak epp videkre. Kacsolatot bar nem tartottam vele sokat jart a fejemben hisz nem volt hozza foghato.Egy elteltevel ujra beiratkoztam abba a regi iskolaba, a regi osztalyba, hozza. Mintha el sem telt volna az az egy ev. Nagyon kotodtem hozza meg mindig. Batran tettem a kezebe a kezem hisz tudtam hogy megert es vigyaz ram. Nyitott konyv voltam neki. Mindig mindent meghallgatott. De kuloncok voltunk. Az osztalytarsak kozul kilogtunk es ok megkeseritettek eletunk.De en kitartottam mellette. Tudtam ha felno ertekes ember lesz bar meg csak 12 eves voltam.
Ismet elkoltoztunk. Senki nem tudta kitolteni azt az urt amit hianya okozott. Am feledekeny az emberi elme. Kapcsolatun kteljesen megszakadt, azt hittem soha nem latom tobbe.
Am a fejlodes csodajanak koszonhetoen ismet ratalaltam. Beszelgetni kezdtunk. Olyan volt mint regen es en ezert nagyon halas voltam. De kozben valahogy felnottunk.
8 eve nem talalkoztunk mar mikor leszalltam egy este a vonatrol. Ott volt. Ugyanolyan mint regen. De mar felnott szemek neztek vissza ram. Ferfi lett belole. Belolem pedig no.Beszelgetni kezdtunk minthe e; sem telt volna kitudja hany ev. Merhetetlen fajdalom ult rajta egy lany miatt. Nem fogom elfelejteni soha amig elek hogy mennyi fajdalmat lattam, ereztem rajta es, hogy barmennyire szerettem volna nem tudok segiteni rajta.
Felnottkent is baratok lettunk. De ot meg mindig kiserti az elmult szerelem fajdalma es gyotrelme.Nem ertettem meg hogy o aki ennyi mindent megtesz masokert ennyire onzetlen es odaado miert cipel ennyi kint?! Nem erdemli meg.Nagyon szeretem ot ra mindig lehet szamitani bar most messze van tolem innen is erzekelem a szomorusagat irasain keresztul. Elmondhatatlanul faj nekem, hogy igy kell latnom. Szomorusagat olvasva elonti a szivem a gyengedseg. Vajon mit tehetnek erte? Vagyok aki vagyok. Ismerem. Szeretem. Pontosan olyan felnott lett mint akit gyerekkoromban megalmodtam. Szeretnem es kivanom, hogy lelket es szivet ujra boldogsag toltse be, hogy szerethessen, hogy szeressek, mert neki ez a legfontosabb. Miert ad o megis mikor nem kap vissza semmit? Ez az o varazslata. Szeretnem ha tolem kapna. Szavak es szeretet formajaban barmikor amikor ugy erzi szuksege van ra es ures. Mert o akit ennyire szeretek nem urulhet ki hisz akkor szeretetem nem teszi rendesen a dolgat.
Ra gondolok, hogy neki jo legyen, hogy tudja van aki szereti ezen a Foldon ugy ahogy van. Ot es a lelket minden szepsegevel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése