Este a huszonotodikrol.Tim Hortons.Toronto Star.Egy pad.Zene.Cigi.
Egy autobol figyel egy ferfi egy lanyt. A honalja alatt egy osszecsavart ujsag, kezeben kave, zenet hallgat. Mosolyog az egre. Latvany. En vagyok a lany aki az utcat jarja estenkent belefeledkezve a zenebe es a gondolataiba. 20 eves megis egy 40 eves tapasztalataval szemleli a vilagot es magaban alkot velemenyt rola. Ez egy mas vilag. Barmennyire is azt hisszuk mi Europaiak, hogy Amerika nem szep, valojaban az. MEgvan a maga baja es szepsege. Bonyolult, hetkoznapi eletek folynak, hasonlo sorsokkal, hasonlo szepsegekkel, remenyekkel, csalodasokkal. Folyik az elet medre. Bar Europa a kultura bolcsoje sehol nem talakoztam olyan kedves es meleg szivu emberekkel mint itt. Ugy gondolok erre a helyre mint az eletre a tenger tul oldalan. Bar nem a hazam megis otthonosan erzem magam. KEdvelem a kulombsegeket a monumentalitasokat az itteni kozelseget. Bar maganyosan toltom itt a napokat egy honap kellett hozza hogy ujra irni kezdjek.
Felhalmozodott fajdalmat kell kiirnom, kiadnom magambol. Engem. Sajat magamat, tapasztalataimat, erzeseimet osztom meg itt. Oszinten, nyilt szivvel.
Junius 3an szalltam fel Budapestrol az ide tarto gepre. Bar az ut hosszu volt es fajdalmasan faraszto, megis boldogsaggal toltott el hogy vissza terhetek ide. Az anyamhoz jottem ide. Hatalmas csalodas volt latni, hogy bar midnent megkapott itt megis hazater. Elviselhetetlenul viselkedett a csaladdal, velem es mindenkivel a kornyezeteben. Hatat forditott hon szeretett csaladunknak es visszater a pokolba. Teljesen biztos vagyok benne hogy csalodni fog mikor hazater. Sajnalom.Nem lehet mit tenni. A Nagymammal valo kapcsolatom csodalatosan elmelyult. Melyen tisztelem lenyet es mindenkori magabiztossagat. Kellemes tarsasagat nem nehez megszokni annal nehezebb lesz viszont elvalni tole.
De egy nap itt is eljonnek a felhok, eltakarjak a napot es kodbe vonjak a mindig csak magasabbra nyulo hazakat. Mikozben a felhokarcolokat bamulom otthon kalandozik a lelkem a budapesti utcakon. A fenyein. szepsegen, rusztikussagan,nyuzsgesen melybe oly hevvel vetettem bele magam tavaly szeptemberben. De a kod csak egyre nagyobb lesz szemeim elott es az oly nagyon szeretett varosbol is csak egy utca fenylik ki. Egy csillogo szempar. Az utcank. Az otthonom. Az Apam. Aki sulyos beteg. Aggodasom merhetetlen. hogy ily messze vagyok tole. A napfeny ize is megvaltozott bejelentese ota, hogy beteg. Mindennap ra gondolok. Kenytelen vagyok itt tolteni meg ket hetet de lelekben mar olelem. Szeretem az apamat, o jelenti a legtobbet a vilagon. Az o szeretete tamogatasa nelkul nem az lennek aki vagyok. Bar fajdalmam nem kifejezheto szavakban biztos vagyok benne, hogy talpra fog allni es kuzd az eleteert.
Hianyoznak a szokasos szerda estek, az ejszakaba sot reggelbe nyulo beszelgetesek a baratokkal, a napfenyben sorozes, a budapesti ejszakaink. Hianyzik a szokokut, az utunk, a jol ismert helyek, emberek, az eldeformalodott eletunk es gondolataink amik ennyi idosen is arra kesztetnek hogy olyan dolgokol beszeljunk, vagy eppen tegyuk meg ami igazabol nem korunkhoz valo. Bar szeretek neha gyerekesen gondolkodni, bolondozni, fesztelenul es megfontoltsag nelkul elutni az idomet es sajnalni hogy oly koran fel kellett nonom, megsem banom hogy 20 eves fejjel megertem a vilagot es az embereket. Mindig megfigyelem a kornyezetet es bar neha elborzaszt amit latok hiszek a vilag josagaban. a szerelemben hisz magam is tapasztaltam es a jolelkusegben. Hiszem hogy vannak meg kedves emberek hiszem hogy van meg jovonk egyutt es kulon, hiszem hogy lesz meg atnevetett ejszakank, setaink a MArgit szigeten, dombrol legurulasunk, szenvedelyunk, szerelmunk, problemaink,fajdalmaink, csalodasaink.
Hiszek az emberi josagban bar ritkan tapasztaltam. Tudjatok kell hogy legyen az emberben orokpozitivsag, kulomben elhervad. A pozitivitas nelkul mindenki csak ures lesz, majd elvetemult. Hozza, ra ne mjellemzo dolgokat tesz meg vegul kieg es elhal. A lelkunk bar sokszor torik mindig osszeforr, akar a csont. Mindig gondoljunk erre, hogy bar a szivfajdalomba uggy erezzuk belehalhatunk a lelkunk es a mindig mindenre kepesse tevo elemi osztonunk a tulelesre osztonoz bennunket. Utalom ha valaki fajdalmat okoz megis mindig talpra allok mert hajt az oszton es a hit, hogy lesz ez meg igy se.
Bar nagy fajdalom van most lelkemben, szivem meg mindig darabokban oly regota mar megis elek es orulok, nevetek, gondolok, emlekezek, jovobe tekintek, tervezgetek, csodalkozom, erzekelek. Hisz erre valo emberi elmeenk es szervezetunk. Kell, hogy boldogok legyunk mindenfele szituacioban. Hisz minden jo valamire.
Ezt az irast nagynenemnek egyben keresztanyamnak es potmamnak ajanlom aki mindig mellettem van akkor is ha nem szamitok ra.:) Akit bar szinten meghurcolt az elet megis igaz szerelemre talalt es boldog, bekes eletre.
Remelem elmulasaban is bekes lesz es orok optimista akar csak most.
Neki akivel a kapualjban is lehet sorozni:)
(Olvasoktol elnezest de nincs ekezet a gepemen! Remelem igy is ertheto:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése