Angyal.*

Angyal kérlek gyere..
*Könnyítsd meg szenvedéseimet. Én ezen a világon nem élhetek. Hiszen nem lehet az ki lehetnék. Csak egy lány vagyok a semmiben a ködben nem látom a fényt hiába próbálkozom. Ha rám nézek látom a félelmet az arcomon. Fogj meg! Ragadj el! Vidd el a lelkemet! De a testemet hagyd meg a szenvedőknek. A testemet mely rabszolgája ennek az átkozott létnek. Nem érdemli az igaz lelkek világát!
*Angyal kérlek gyere! Szakíts el mindentől a múltamtól, a jövőmtől. Szakíts el a nyomorult léttől. Az árnyékoktól, az éjszaka félelmeitől, az éjszakám könnyeitől! Szakíts el önmagamtól hiszen önmagam tiprom.
*Angyal kérlek gyere! Könnyíts a terheimen! Hát nem látod,hogy érted folyik könnyem szüntelen? Kezeidért, szárnyaidért a szebb világodért! Repíts el a fénybe a jobb létbe!
*Angyal segíts! Innen már nincs visszaút.
*Angyal segítsd azokat kiknek ezzel fájdalmat okozok! De ők is okoznak. Ők nem látnak. Nem látnak fájdalmaim mélységibe. Ők nem tudják, nem érzik, nem látják! Nem tudják milyen közel a vég. Nem tudják nem ismerik fel létük értelmetlenségét!
*Angyal segítsd kiket szeretek! Azokat akik megláttak engem, nem csak lelkem e világi lenyomatát, hanem engem! Őt. Mindent ami itt lakozik bennem. Azt az igazi lányt! Aki boldog volt s derűs míg élt. De elmúlásában sem fájdalmát látta meg hanem azokat kiket szeretett!
*Angyal védd őket kik itt lakoznak bennem. Védd őket a fájdalomtól, kíntól, önmaguktól! Védd őket attól, hogy után jöjjenek, hogy engem kövessenek! Nekik még dolguk van ám az enyém bevégeztetett!
*Megéltem életem! Láttam világot, országot. Csodálkoztam, boldog voltam kifejeztem magam!
*S éltem igaz szerelmet is. Igaz ha csak egy percig is, ám minden csöppjét élveztem! Megéltem családot, bánatot, születést, elmúlást, halált!
*Angyal engedj, nagyapám után! S engedd, hogy kik egykoron szerettek, becsülettel s őszintén emlékezzenek!