twitter.

http://twitter.com/theminiwinnie

regsisztráljatok twitteren. jó és egyszerű. nemzetközi kapcsolatok. a twitter elérhető iPhone és külömböző telefonok alkalmazásairól is.*
remélem találkozunk ott is.*
have a nice day! *

tapasztalat.

Múltkor beszélgettünk az időről, hogy mennyire beskatulyáz mindent.Azt mondta,hogy szerinte nem években kellene számolnunk az emberi élet éveit hanem tapasztalat alapján. Tapasztalat alapján egy negyvenkét éves bőrében élhetnék, álmok nélkül életem derekán, míg a valóságban hamvas 20 éves vagyok tele reményekkel és még várok valamit az életemtől. De ki dönthetné el ezt, hogy ki tapasztaltabb? Miért tapasztaltabb valaki csak azért mert sanyarú sorsba született és esetleg gyerekként már dolgozott? Vagy lány akit 13 évesen megerőszakolnak, van olyan tapasztalt mint egy harminc éves nő akinek birtokában van a női báj tudása és több férfival lefeküdt már? Vagy tapasztaltabb egy sokat élt kisfiú aki látta hogyan ölik meg anyját, apját és egyedül áll talpon a világban? Nyilván tapasztalat kérdésében csak a 80 évesek tudnak vitatkozni ők már éltek eleget hozzá.Akkor mit jelentenek az évek? Miért van jelentőségük? Egy 26 éves lány mivel jobb 36 éves nőnél aki igaz 10 évvel többet élt és már esze is van elég, a férje mégis minden héten megcsalja egy 26 éves pálcika lábú szépség király nővel akinek fele annyi esze, de 10 évvel fiatalabb bőre van. A tapasztalat ilyenkor nem számít? Az nem számít, hogy bár a nő 36 éves tapasztaltabb mégis a tapasztalatlanabbra vágyik a férje?
Akkor ha tapasztalatról beszélünk, legyen mindenki egyenlő. Akkor ugyanannyi eséllyel indulna nő és nő, férfi és férfi ha tapasztalatban mérnénk éveink számát? Akkor a 30asok fellélegezhetnek, hogy végre eljött a mi időnk?
Egy a baj. Csak a számítás változna, az emberek nem. A férfinak úgyis az a lány kell aki szebb és hamvasabb hiába a kevés tapasztalat.
Egyébként az idő kérdése fontos a tapasztalatban vagy az átélt élmények tömörsége? Jelentősége? Egy ember aki 2 évet ült börtönben ugyanúgy tapasztalata milyen az mint aki 20 évet ült. Esetleg az élmény kevesebb. Jó ez, hogy években számolunk. Tudjuk követni egymást. Bár az évek száma sem feltétlenül meghatározó a mai világban. Mindenki ismeri a régi mondást: Annyi vagy amennyinek érzed magad!
Akkor fogsz megöregedni mikor már nem szeretsz!

hol vagy?

Hol vagy? Merre jársz? Miért töltök minden estét nélküled? Miért sírom álomba magam minden este mikor nem érezlek magam mellett? Gyere kérlek. Megfulladok nélküled. Elvesztem a mindenségben. Kellesz mint egy falat kenyér. Kínoz az éhség, a hiányod. Meddig kell még nélkülöznöm szemeid megnyugtató csillogását. Karjaid védelmét. Szavaid könnyűségét. Tenyered hűvösségét a forró éjszakákban, mikor karjaidba bomlok a gyönyörtől. Mindennap, minden magányos éjszaka erre gondolok, hogy így talán könnyebben alszom el nélküled. De elviselhetetlenebb lesz ez az egész. Miért mentél el? Hova tűntél? Kitaszítjuk életünkből egymást és ezután már nem létezünk? Nem tudom elviselni a magányt, és még magamnak is nehéz bevallani, hogy még ennyi idő után is forrón, örök hűséggel szeretlek.

Felemészt a magány. Lassan vége mindennek. De tudnod kell, hogy fájdalmam minden perce öröm volt mert szerethettelek a saját önző és morbid módomon is.

Örökké az enyém, örökké a Tied, örökké a Mienk.*

Tétova óda

TÉTOVA ÓDA

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet ujra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ,
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.

1943. május 26.

Angyal.*

Angyal kérlek gyere..
*Könnyítsd meg szenvedéseimet. Én ezen a világon nem élhetek. Hiszen nem lehet az ki lehetnék. Csak egy lány vagyok a semmiben a ködben nem látom a fényt hiába próbálkozom. Ha rám nézek látom a félelmet az arcomon. Fogj meg! Ragadj el! Vidd el a lelkemet! De a testemet hagyd meg a szenvedőknek. A testemet mely rabszolgája ennek az átkozott létnek. Nem érdemli az igaz lelkek világát!
*Angyal kérlek gyere! Szakíts el mindentől a múltamtól, a jövőmtől. Szakíts el a nyomorult léttől. Az árnyékoktól, az éjszaka félelmeitől, az éjszakám könnyeitől! Szakíts el önmagamtól hiszen önmagam tiprom.
*Angyal kérlek gyere! Könnyíts a terheimen! Hát nem látod,hogy érted folyik könnyem szüntelen? Kezeidért, szárnyaidért a szebb világodért! Repíts el a fénybe a jobb létbe!
*Angyal segíts! Innen már nincs visszaút.
*Angyal segítsd azokat kiknek ezzel fájdalmat okozok! De ők is okoznak. Ők nem látnak. Nem látnak fájdalmaim mélységibe. Ők nem tudják, nem érzik, nem látják! Nem tudják milyen közel a vég. Nem tudják nem ismerik fel létük értelmetlenségét!
*Angyal segítsd kiket szeretek! Azokat akik megláttak engem, nem csak lelkem e világi lenyomatát, hanem engem! Őt. Mindent ami itt lakozik bennem. Azt az igazi lányt! Aki boldog volt s derűs míg élt. De elmúlásában sem fájdalmát látta meg hanem azokat kiket szeretett!
*Angyal védd őket kik itt lakoznak bennem. Védd őket a fájdalomtól, kíntól, önmaguktól! Védd őket attól, hogy után jöjjenek, hogy engem kövessenek! Nekik még dolguk van ám az enyém bevégeztetett!
*Megéltem életem! Láttam világot, országot. Csodálkoztam, boldog voltam kifejeztem magam!
*S éltem igaz szerelmet is. Igaz ha csak egy percig is, ám minden csöppjét élveztem! Megéltem családot, bánatot, születést, elmúlást, halált!
*Angyal engedj, nagyapám után! S engedd, hogy kik egykoron szerettek, becsülettel s őszintén emlékezzenek!

A marlboro manek korán halnak

A legenda szerint a Marlboro-cigaretták hirdetésein látható férfi tüdőrákban halt meg. De vajon melyik a többtucat reklámférfi közül?

Philip Morris (PM) dohányipari cég 1954-ben vezette be a Marlboro Man alakját termékei népszerűsítésére, céljuk az akkoriban nőiesnek számító filteres cigaretták imidzsének megváltoztatása volt. A Marlboro Man a 60-as évektől egy cowboy, akinek figuráját az idők folyamán többen is eljátszották. A reklámalak évtizedeken át sikeresen hitette el a világgal, hogy a férfiasság kelléke a dohányzás – méghozzá a Marlboro élvezete.

A cowboyt megtestesítő férfiak közül kettő valóban tüdőrákban halt meg. Wayne McLaren rodeós, aki 1976 és 1978 volt a cigaretta arca (teste), 51 éves korában, 1992-ben hunyt el; halála előtt két évig egy dohányzásellenes kampányban is részt vett. A nála jóval ismertebb, a hatvanas évek elején alkalmazott David McLean 73 évesen, 1995-ben halt meg. Felesége, arra hivatkozva, hogy férje egy reklámfotózás során öt doboz cigarettát volt kénytelen elszívni, pert indított a Philip Morris ellen.

A két férfi halála a mai napig adu a dohányzásellenes mozgalmak kezében, még akkor is, ha PM-es munkájuk előtt már mindketten szenvedélyes dohányosok voltak – McLean például 12 éves kora óta. A t
üdőrák tehát nem legenda, de nem az egyetlen Marlboro Manhez kapcsolódik, hanem a figurát megtestesítő reklámemberek közül kettőhöz.

szerelmesen zebránszaladsz.

Te vagy a kulcs a kilincs alatt.
Szerelmesen zebrán szaladtunk ma boltba menve. Napsütés.Rayban. DE szép volt...

Whitest boy alive-Don't give up.

http://www.youtube.com/watch?v=8F_-JIa8FUs

Ott ült velem. Sütött a nap, egészen gesztenye barna haján játszott a fény. Nevettünk. Ránéztem, visszanézett és elképesztően mélyre süllyedtem a barna szemekben. Innen nincs már kiút. Gyermeki őszinteséggel fejezett ki mindent a testünk, ahogy egymás felé fordultunk. Nevettünk. Néztük egymást végtelennek tűnő pillanatokig. Nevettünk. Órákon át ültünk ott.Az idő már nem létezett. A világ sem. Ketten voltunk benne és tökéletesnek éreztük.Az nem lehet, hogy ez az érzelem halmaz ami akkor ott forrt bennem eltűnjön. Nem fog! Nem akarom! Húzom magamhoz,ölelgetem,dédelgetem és vigyázok rá. Tudom, rájöttem az életemre.az értelemre. Isteni megvilágosodásomban láttam magam amint vele élek.Azért született az életünk, hogy összefonódjon. Éltesse a világot! A létezés egyszerű szépségét. Ami mindenhol árad. Akár egy jó sör vagy egy kellemes cigaretta mellet. vagy mikor kirobban belőlünk amikor egymás kezét fogva teljes erőből szaladunk le a dombon a világ karjaiba. Ó gonosz világ, nem árthatsz nekünk.Karjaidban tökéletes békére lel ki saját békéjét felfedezte önmagában. Ki megérti saját puszta létezésének örömét és értékét. Próbálom mindennap érezni. nem elfelejteni, hogy az élet legszebb ajándéka maga az élet, függetlenül attól, hogy azt magányosan egy fa alatt vagy a párunkkal esetleg családunkkal,barátainkkal töltjük. Fedezzétek fel magatokban az összes pozitív érzést ami életünk mozgató rugója. Hívhatjuk szerelemnek, örömnek, bolondságnak. De semmilyen szó nem tudja vissza adni az élet szépségének jelentését. Azt, hogy mit jelent számunkra csupán az a tény,hogy hahó itt vagyunk, élünk. ver a szívünk, érzékelünk,érzünk. Emberi kiváltásunk ez. Használjátok hát ki a bennetek rejlő csodát. Ne féljetek az élettől vagy a világtól.
Üljünk ki együtt az élet nagy padjára és nevetve nézzük egymást..

Csak Lillát hagytad volna csak magát..

nekem, s most panaszra nem hajolna gyászos énekem. Érezte már valaki azt, hogy két hónapon keresztül önmaga mögött jár két lépéssel? Mindig le vagyok maradva. Mit csinál most Lilla? Miért csinálja? Mit érez? Összezavarodott Lilla. Teljesen mámoros, szerelemben úszó és összezavarodott. Szereti a napsütést.Valamiért lóg a suliból és rengeteg citromos gössert iszik. Lucky Strikeot szív. Sarut hord.Melegben, hidegben. Ó a lét elviselhetetlen könnyűségei! Milyen szép is élni.Aha már akinek. Érzem, hogy lassan maga alá temet a szürke hétköznapok ködfátyla és félek, hogy mi lesz ha nem tudok előle elmenekülni. Menekülni? Szembenézni? A hétköznapokkal. Csak a munka meg az iskola, túlhajszolt huszonéves élet. Drága fiatalságunk elvesztegetése felesleges dolgokra. De mégis megtesszük. Belénk van kódolva. Iskola, munka. Mi lenne ha egy nap úgy tenne minden ember ahogy éppen kedve tartja. Káosz lenne? Nyilván. De mindenki boldog lehetne egy napra. Feküdhetne a párjával az ágyban ahelyett, hogy azon aggódna mit csinál épp a titkár nőjével. Csak enni és wécére kelnének fel. Édes emberi szükséglet gyanánt palacsintát és rántottát esznek. Szeretik egymást. De csak ma. Mert csak ma tehetik meg azt amit akarnak. Talán a nő bevállalósabb lesz az ágyban. Talán a férfi kivételesen nemcsak magára gondol. Talán a függöny is el van húzva. Süt a nap a belvárosban. Megvilágítja őket ahogy a fehér ágyon fekszenek. Meztelenek. a férfi a nőt fotózza. Utána esznek wécéznek.Később olvasnak. Híreket néznek. Lassan rájönnek miért is vannak oly távol egymástól. Elválasztja őket a kötelesség tudat és a szükség a pénzre. a munka. Pedig érezhetnének így mindennap. Amikor csak kedvük tartja szerethetnék egymást. Talán ezután máshogy gondolnak egymásra. De másnap mikor mindenkit szólít a kötelesség, újfent elfelejtik a közös világot. Az élet értelmét. A szeretetet. A gondoskodást. A napot amikor végre élhettek. Együtt.
Nem számít semmi más az életben ha tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül, ha tudjuk rá számíthatunk.

És végül is eltűnik a szürke félhomályban.
Csak a város marad, és te. A fények, az utca, az emberek. Együtt örökre.