sterbusz szív. Ismét együtt gondolkodunk együtt vagyunk együtt érzünk. az utóbbi pár hétben ismét sikerült dobognia,örülnie,össze-vissza vernie. de elmúlt, megint elmúlt. Csak van és létezik és bolyong és keresne de nem talál. Nem tudja merre menjen! én meg csak megyek utána. De már nem tudok menekülni. Nem byrom tovább. Elég volt. Egész életmben a szyvem a gondolataim a szeretetem volt a legfontosabb és most elvesztettem mert elvesztettem a reményét annak is, hogy valaha szeretni fogok valakit úgy mint ahogy eddig. Képtelenség ennyi elutasítást és szívtörést elviselni. Kész betelt a pohár. Hiába teszek meg mindent, adom a szívemet, lelkemet összes gondolatomat mindig csak az elutasítva pecsétet kapom! Nem tudom mi lehet a hiba. Csak annyit, hogy ezennel ünnepélyesen és végleg feladom a létező összes szerelmi érzelmet. Minden érzelmet. Innen nem érdekel. Mi értelme ennyi energiát pazarolni rá ha mindíg csak bántanak.
Inkább elszívom a cigit és megiszom a bort. Nem gondolok semmire! Csak létezem és vagyok. Aztán majd...nem. Elvesztem és ott is maradok.
